A középkori Európában hosszú ideig hallatszott az ima: „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” Elődeink félelmetes íjászok és harcosok hírében álltak, és Európában hosszú ideig nem volt olyan hadsereg, amelyik legyőzte volna őket. A nagy szkíta és hun birodalom egysége legtöbbször trónharcok és belső viszály miatt tört meg, és ennek köszönhetően hullottak darabokra, amelyek az idővel újra egybeforrtak. A szkíták és a hunok lakóhelyének már jó részét felderítették, de vannak olyan helyek, amelyekről csak nemrég derült ki, hogy az is egykoron a lovasok szállásterülete volt, pl. a mai Észak-Kína, India, Közép-Ázsia, de Európa területén is. Sőt ma már egyre több nép büszkélkedik szkíta ősökkel...Sajnos nálunk mind a mai napig akadémiai szinten tiltott téma a szkíta-hun-magyarság kutatása. holott az egyezések nagyon világosak. A hiteles magyar történeti krónikák szkíta-hun hagyományát ma már az összes tudományág igazolta, a genetikától a népzenéig.
A külföldi nyelvészek megpróbálják rekonstruálni a szkíta nyelvet, nagyjából azokkal a módszerekkel, ahogyan a mi 19. századi kutatóink. Egyre több kutató számára világos, világosabb, hogy a mai fiktív nyelvcsaládok helyett egy ősnyelvet kell kutatni az eurázsiai térségben...
