Tisztán kell végre látnunk. Ugyanaz a kéz metéli le rólunk - az árpádi tett túldicsőítésével - a honfoglalást megelőző kárpát-medencei történelmünket (amelyet krónikás hagyományunk egészen a múlt századvégi akadémikus hiteltelenítésig magától értetődőnek vett), mondom: ugyanaz a kéz teszi ezt, amelyik a nyelvünket is - ráadásul éppen ugyanebben az időben - innen-onnan összelopkodott, belső, szerves összefüggéseket nélkülöző szóhalmazzá szabdalja szét. Ahogy mi magunk jövevényeknek minősíttetünk a saját téridő-rendszerünkben (hazánkban és történelmünkben), ugyanúgy minősíttetnek jövevénnyé szavaink légiói is, ugyanakkor, ugyanannak az érdekeltségnek a parancsszavára
