Pettkó-Szandtner Tibor könyve 1931-ben jelent meg először, de a benne megfogalmazott ismeretanyag jóval korábbi időszakban alakult ki. A magyar kocsizás sok évszázados történelme alatt halmozódott fel az a hagyomány, amelyiknek egyik eredménye fogathajtóink mai világhíre. A kocsizás azonban nem is olyan régen még nem csupán sport, hanem a mindennapi közlekedés szerves része volt. A szerző gyűjtőmunkája elsősorban az arisztokratikus kiváltságnak számító hintók, előkelő fogatok hajtásával kapcsolatos ismeretekre irányult. Könyvének igazi értékét mégis az adja, hogy a magyar jellegzetességeket főként a népi hajtásmódban, a paraszti hagyományban fedezte fel, és erre építve foglalta össze. Így nemcsak a hajtással kapcsolatos technikai és történeti ismereteket fogalmazza meg, hanem a kocsizással kapcsolatos tudnivalók átfogó rendszeréről is képet ad: a kocsik típusairól, alkatrészeiről, a lószerszámokról, a fogatok összeállításáról. De megtudhatjuk azt is, mit jelentenek az olyan, mára már elhomályosult értelmű kifejezések, mint például az ostorhegyes, vagy a más összefüggésben használt lógós. A kötetet külön értékessé teszi gazdag képanyaga.
