Egyre mélyebbre hatolva használjuk a világot, de egyre kevésbé értjük. Már régen nem tudjuk átlátni saját kultúránk teljességét. A nem értés szorongásokat szül, s a szorongásoktól mítoszok segítségével akarunk megszabadulni. Főként harsány eszmerendszereket és nagyhangú vezéreket mitizálunk. A politikai hatalom is azoknak a kezébe kerül, akik a legkönnyebben érthető és leghízelgőbb mítoszokat képesek adni a tömegeknek.
A mítosz igaznak tűnő, de mégis hamis magyarázat. Igen alkalmas arra, hogy időlegesen megnyugtassa az embert, a biztonság és a fölény illúzióját adja neki, felelőtlenül játsszon az érzelmeivel, meggyőződésével.
Ez a könyv a ma annyira népszerű filléres ezotériát és mítoszokat akarja leleplezni. Az önmagát a világ titkaiba belelátónak feltüntető szerepjátszás hasznos vállalkozás: pénzt és tekintélyt ad, erkölcsi és szellemi igényesség nélkül. De a legnagyobb baj az, hogy aláássa a valódi törekvést a világ megértésére, akadályozza a tényleges beavatottság felismerését. Sok csalódás után gyanakvást és bizalmatlanságot szül - éppen a valódi szellemi értékekkel szemben.
A könyv olvasása közben sokszor meghökkenthet, sőt felháborodhat, hitében megbántottnak érezheti magát az érdeklődő. Ezt a kínt vállalni kell, az igazság felismerése érdekében. De cserébe megkaphatja azt a szilárd talajt, amit Kosztolányi az "ez van!" "ez nincsen!" biztos megítélésének nevez.
