“Majdnem 40 év után úgy látom, hogy az Erdély 1918–1919-ben című könyvem az utolsó hazai kommunista évtizedben úttörő kötet volt, témaválasztása miatt a hazai történetírásban, valamint az idegen megszállás alatt élni kényszerülő magyarok sorsával kapcsolatos tudományos kutatásban is.
S még egy utolsó, nem kevésbé fontos szempont: sajnos, e könyvem most is időszerű, ugyanis Erdély még mindig román megszállás alatt van, s a mindenkori román kormányok legalább akkora intenzitással nyomják el, soviniszta intézkedésekkel keserítik meg a még ott élő magyarok életét, mint a szintén soviniszta kommunizmus alatt. Amikor e könyvet írtam, azt hittem, hogy nemsokára fölbomlik a hazugsággal és nemzetközi megtévesztéssel, s végül (1918–1919-ben, majd 1944–1945-ben) árulással és fegyverrel összeollózott Nagy-Románia. Ez előbb-utóbb bekövetkezik, azonban addig még nagy küzdelmek várnak a Juhász Gyula által „világ árvájának” nevezett magyarságra.
Most könyvem harmadik kiadását tartja a kezében az Olvasó.
Úgy tűnik számomra – „tűntén az ifjú láznak” –, hogy nemcsak a könyveknek, hanem a történészeknek is megvan a maguk sorsa: 29 éves kezdőként kezdtem írni e könyvet, s most, éppen betöltve a 70. évet, kerül a könyvesboltokba tanulmányaim legújabb kiadása.” Raffay Ernő
