Vajon honnan került báró Podmaniczky Frigyes gomblyukába a fehér szegfű? Az MSZP logójára a piros szegfű? A csodás erdélyi székelykapuk faragott mintái közé és az MDF zászlajára a tulipán? Virágos ablakainkat mióta ékesíti az illatos muskátli? Csak a szerény hűséget jelképező árvalányhaj jött velünk a messzi távoli őshazából, Ázsiából, vagy pedig vannak más virágzó növények is, melyek elkísértek bennünket a hosszú úton? A széljárta puszták vad lovasnépe, a magyar állattartó és állatbarát volt, állítólag nem sokra becsülte a flórát, a növényeket. Csak ha meg lehetett enni őket, vagy gyógyítani lehetett velük. De vajon igaz-e, hogy a virágok szépsége önmagában nem vonzotta eleinket? Valóban a hódító oszmánok ajándékoztak meg bennünket egy sor, ma már tősgyökeres magyarnak tartott virággal? A magyar falu évszázados dísze, a Pünkösdkor nyíló bazsarózsa még nevében is Ali basát idézi? S vajon igaz-e, hogy a különleges illatot árasztó rezeda, rozmaring távoli kontinensekről érkezett a mi kiskertjeingbe? A liliom miért jelképezi nálunk a hűséget? A nárcisz önimádatra neveli-e az imádóját? A csodás orgona az erdélyi havasokról, vagy pedig a Himalája hegyoldalairól érkezett hozzánk? Dr. Rapaics Rajmund útmutatásával próbálunk meg választ keresni ezekre a kérdésekre. A múlt század harmincas éveiben jelent meg a magyarság virágai című szépséges könyve, ami azóta már megért egy reprint (utánnyomott) kiadást is. Tőle kölcsönöztük e képeskönyvünk címét, és összeállításunkban is az őáltala leírtakból válogattunk. Listánk korántsem teljes. A magyarság legismertebb, ma is kedvelt virágzó növényeit gyűjtöttük itt csokorba. Ahogy mondani szokás a teljesség igénye nélkül. Viszont mindannyiunk gyönyörűségére.
