Valóban bizonyítják a halál közeli élmények azt, hogy van élet a halál után? Raymond Moody szerint nem. Dr. Moody, az Élet az élet után című úttörő jelentőségű könyv szerzője közel három évtizede hívta fel először a nyilvánosság figyelmét erre a lenyűgöző jelenségre, abban bízva, hogy majd tudományos megalapozottságú további kutatásokat indít el vele. Ehelyett azt kellett látnia, hogy három csoport használja fel önös érdekeik igazolására:
- A parapszichológusok, akik azt feltételezik, hogy ezek a személyes vallomások és kutatási eredmények konkrét bizonyítékok.
- A hivatásos szkeptikusok, akik szerint ezek a beszámolók vagy hamisítványok, vagy csupán agyi oxigénhiány által bekövetkezett hallucinációk.
- A keresztény fundamentalisták és teleevangelisták, akik szerint mindez a sátán műve.
Ki nevet a végén? című könyvében Dr. Moody szellemesen és csípős iróniával elemzi a három szekértábor ideológiáját. Véleménye szerint mindhárman közelebb állnak a szórakoztatóiparhoz, mint a tudományhoz, és bemutatja, hogy a tudomány jelenleg túl kevés ismerettel rendelkezik a világegyetemről ahhoz, hogy állást tudjon foglalni ebben a kérdésben.
Dr. Moody emellett egy teljesen új jelenségre is felhívja a figyelmet, amelyet "empatikus halál közeli élménynek" nevez. A halál közeli élményeknek ebben a típusában nem csupán a haldokló éli át a különleges jelenségeket, de az a személy is, aki jelen van mellette, és érzelmileg azonosul vele. Ezen a téren még nagyon sok a fehér folt, így további kutatásokat kell végezni. S hogy Dr. Moody szerint mit csináljunk addig, amíg választ kapunk ezekre a kérdésekre? Kapaszkodjanak meg: senki sem tudja, hogy ki nevet a végén!
