Évek óta vártam arra, hogy kézbe vehessek egy ilyen könyvet.
Nem túlzás azt állítani, hogy a Hol van ilyenkor Isten? elolvasása után az ember másként kezdi látni az életét. Richard Leonard már az első lapokon leszögezi, hogy nem tudományos értekezést kíván írni a szenvedés teológiájáról. Könyvében inkább őszinte és szívélyes gesztussal fordul azokhoz, akik életük során megismerték a szenvedést – vagyis mindenkihez.
Richard Leonard a barátom, és az egyik legkiválóbb jezsuita, akit ismerek. Művelt, kiváló előadókészséggel van megáldva, együtt érző, jó humora van, ráadásul a rend legaktívabb tagjai közé tartozik. […] Egyvalamit azonban a legtöbben biztosan nem tudnak róla. Mégpedig azt, hogy a családja testközelből megismerte a szenvedést. A könyve is erről szól. A szenvedés váratlanul, érthetetlenül és hatalmas erővel tört a családjára, s ezután már egyikük sem volt olyan, mint korábban, Richard sem. Aki elolvassa az életének erről az időszakáról kifejtett gondolatait, az sem lesz már olyan, mint azelőtt.
Tartalomjegyzék
Előszó
Bevezetés
Első fejezet - Istennek nem célja, hogy elbánjon velünk
Második fejezet - A fájdalmaink hatására fejlődünk ugyan, de nem azért kapjuk őket, hogy fejlődjünk
Harmadik fejezet - És most térjünk rá az meteorológus Istenre. Imádkozzunk-e még esőért?
Negyedik fejezet - Isten szeretete választ kér tőlünk, nem pedig kényszerít vagy beprogramoz minket
Ötödik fejezet - Ha Istent így bánt szeretett Fiával, én talán könnyebben megúszom
Hatodik fejezet - „Mi tettük ilyenné a világot”
Hetedik fejezet - Ha lejár az időnk, hát lejár az időnk, és nem indul újra az óra
Zárszó
Válogatott bibliográfia
