Részlet a könyvből:
"A kézirat, melyet nemsokára olvasni fognak, a következőképpen került a birtokomba.
1976. február 17-én este csengettek; a feleségem ment ki ajtót nyitni. Pár perc múlva visszajött a hálószobába, ahol tévéztünk, és azt mondta, hogy egy nő akar velem beszélni.
Felkeltem és kimentem a hallba. A nyitott ajtón át magas, ötvenes nőt láttam a verandán állni. Jól öltözött volt, kezében nagy, vaskos borítékot tartott.
- Ön Robert Nielsen? - kérdezte.
Mondtam, hogy igen, mire felém nyújtotta a borítékot.
- Akkor ez a magáé. Gyanakodva néztem a borítékot, és érdeklődtem, hogy mi az.
- Egy levél az öccsétől - válaszolta. Gyanakvásom tovább nőtt.
- Ezt meg hogy érti? - kérdeztem.
- Ezt a kéziratot az öccse, Chris diktálta nekem - felelte.
A válasza feldühített.
- Nem tudom, kicsoda maga - mondtam neki -, de ha ismerné az öcsémet, tudná, hogy már több mint egy éve halott A nő sóhajtott.
- Tudom, Mr. Nielsen - mondta fáradtan. - Médium vagyok. Az öccse eljuttatta hozzám ezt az anyagot a...
Amikor elkezdtem behúzni az ajtót, elhallgatott, majd sietve hozzátette:
- Mr. Nielsen, kérem. A hangja olyan sürgető volt, hogy meglepve néztem rá.
- Hat kimerítő hónapom volt mostanáig, mire végeztem ezzel a kézirattal."
