Rudolf Steiner - A bibliai teremtéstörténet titkai

[Schurés „Lucifer gyermekei” című drámája és „A nagy beavatottak”. Köszönetnyilvánítás a közreműködőknek, akik az előadás-sorozat előtt elhangzott „A beavatás kapuja „ című rózsakeresztes misztériumdrámában szerepeltek. Visszapillantás a drámára, amely kísérlet arra, hogy művészi képekben jelenítse meg a szellemi magasságokba vezető utat.]

[A Biblia kezdő szavai: „Beresit barah Elohim eth hasamajim veth harec A héber nyelv teremtő ereje és írásjeleinek jelentősége. Az emberiség eredetének megnyilatkozása a Genezis kezdő soraiban. Az ősi szavak jelentése: az Elohák a kavargó elemekben kigondolták a kifelé megnyilvánulót és a befelé elevenen működőt.]

[A hasamájim gondolat-jellege és a hárec vágy- és akarati jellege. A tohu-va-bohu állapota. Az Elohák. A Nap és a Föld szétválása. A szellemileg fénylő, hangzószerű és szóalkotó hasamájim kivonulása a hárec-ből, a hő-, gáz-, viz- és földszerűből. A hárec megszerveződése a hasamájim erő-sugárzásából. Az emberi alak megteremtése a hang-szerűből.]

[A hatnapos mű, mint a Föld múltbeli planetáris állapotainak ismétlése, a fény-szerű megjelenése. Az örvénylő elemi víz-, gáz- és hő-szerű elkülönülése levegő- és víz-szerűvé. A szilárd kiválása a víz-szerűből és a növényiség, a csoport- lélek-szerű felbukkanása. A külső kozmikus erők kapcsolódása a földi léthez. Az állati jellegű kialakulása a levegőben és a vízben.]

[Az első három teremtést nap, a hőből kibontakozó közbülső állapot a finomodás hatására: fény, hangzás, éter, életéter, és a sűrűsödés állapotai: levegő, víz, föld. Ezek az állapotok lelki-szellemi lények megnyilvánulásai. Az Elohák a hierarchikus rendben: a formaszellemek (exuziák, hatalmasságok). Az archék vagy személyiség- szellemek, mint az Elohák kiszolgálói. A személyiség szellemei a Genezisben a „jom” vagy „nap” megfelelői. Az „első nap”: az első korszellemek működésének kezdete.]

[A fény és a sötétség, a két poláris entitás. Az előrehaladott archék (jom) megnyilatkozása: az Elohák segítői a fényben, és a visszamaradott archék (lilith): a sötétség. A ébrenlét és az alvás váltakozó állapotai: romboló és építő folyamatok, összefüggésük a Nap-lényekkel (jom) és a Szatumusz-lényekkel (lilith). A hierarchiák tevékenysége és ábrázolásuk a teremtéstörténetben.]

[A hierarchikus tevékenység megnyilvánulása a Földön: a trónok vagy az akarat szellemei a földben, a küriotészek vagy a bölcsesség szellemei a vízben, a dünamiszok vagy a mozgás szellemei a levegőben és az exuziák vagy a forma szellemei a hőben. A földi környezetben: a kerubok a felhőképződésben és a szeráfok a villámlásban és dörgésben. Jahve-Elohim - a hét Eloha, akik egységgé fejlődnek.]

[A régi Hold képvilága. A tárgyi tudat, a tulajdonképpeni földi tudat. A hierarchiák tudata a régi Holdon és a Földön. Az Elohák tudata és tevékenysége a Genezis első három teremtési napján.]

[Az ember a teremtés elsőszülötte. Lelki-szellemi képességei az első öt teremtési napon: először az érzőlélek alakul ki, a második napon az értelmi vagy kedélylélek, és a harmadik napon a tudati lélek, az asztráltest felvétele a negyedik és az étertesté az ötödik napon történik. A fizikai ember fejlődése (hő-lényként) a hatodik teremtési napon. Levegő-lénnyé való fejlődése Jahve-Elohim segítségével csak a hatodik nap után történik meg. Az ember lesüllyedése a Föld környezetéből a luciferi hatás következtében. A további sűrűsödés víz- és föld-szerűvé, és a hús-ember kialakulása.]

[A Nap és a Föld szétválása. Az emberi lélek-szellemek visszahúzódása a planétákra, egyetlen fő emberpár, Ádám és Éva kivételével. A Hold elválása a Földtől. Az emberi lélek-szellemek visszaáramlása. A Genezis és „A szellemtudomány körvonalai”-ban leírtak megegyezése. A Hold-szerű a Földön és az emberben. Karmikus Hold-szubsztancia és emberi önállóság. A földi matéria szétdarabolódása földi porrá a Hold-erők következtében. A Hold-szerű földi por benyomódása az ember testiségébe Jahve-Elohim közvetítésével.]

[A férfi-női ember létrehozása a hatodik teremtési napon. A hatodik teremtési nap időbeli azonossága „A szellemtudomány körvonalai”-ban megjelölt lemúriai korszakkal Az én-természet megjelenése Jahve-Elohim közvetítésével. Differenciálódás külsőleg sűrűbb fizikai testben és belsőleg finomabb éteri testiségben. A hetedik nap „nyugalmának” értelme: az Elohák Jahve-Erlohimmá való felemelkedése. A lemúriai kor éteri Elohim-emberének átalakulása Atlantisz fizikai Jahve-emberévé. Az összes többi teremtmény közül az ember száll alá utolsóként a szellemiből a fizikaiságba.]