Ki ne ismerné – legalábbis felületesen – Goethe Faustját, a német szellem és a világirodalom egyik leghatalmasabb alkotását? Az olvasó, a színház, vagy az operalátogató ismerete azonban főleg a mű első részére terjed ki, amelyben a szerelmi történet dominál, s a második rész elvont, mitológiai-történeti utalásaihoz, a költő képzeletében felbukkanó tündéri vagy gonosz, de mindenképpen elragadó alakok megközelítéséhez kevesen jutnak el.
Rudolf Steiner az első világháború megrázkódtatásai közepette, a svájci Dornachban lévő első Goetheanumban lelkes, amatőr színészekből és euritmistákból álló társulattal bemutatja a mű részleteit, amelyekhez – az előadások előtt vagy után – szellemtudományos fejtegetéseket fűz. Könyvünk az első részét tartalmazza az ott elhangzott előadásoknak, amelyek nem száraz, irodalomtörténeti magyarázatok (ezeket Steiner gyakran kritizálja), hanem a szellemtudományból, az antropozófiából kiinduló, mindig eleven megközelítések, egy kutató elme mélyreható, sok idézettel ellátott elemzései egy olyan műről, amelyet Németországban talán senki sem ismert nála jobban, mivel ifjúkorában tudományos megbízatás keretében rengeteget
foglalkozott Goethe munkásságával.
Az itt lejegyzett előadásokhoz szükséges a mű valamilyen szintű ismerete, mivel ezek nem időrendben, iskolás módon fejtegetik a Faust cselekményét, hanem mindig az olvasottak és látottak mögött megbúvó valódi jelentést kívánják elénk tárni, figyelembe véve a költőnek a szellemi világhoz való viszonyát, az ezzel kapcsolatos törekvéseit
