Rudolf Steiner tíz előadást tartott 1912. május 23. és 1914. július 16. között Koppenhágában és Norrköpingben. Az előadások három témakört ölelnek fel: az első kettő "Az élet értelméről" címmel, a harmadik, negyedik és ötödik előadás a "Teozófus morál" címmel, az utolsó négy előadás pedig "Krisztus és az emberi lélek" címmel jelent meg az összkiadásban.
Ez a kötet ezen utolsó ciklus előadásait tartalmazza.
Részlet a könyvből:
„...Ez alkalommal olyan témáról beszélek, amely ahhoz a lényhez kapcsolódik, aki a szellemtudomány területén a legközelebb áll hozzánk, és a legközelebbrôl érint bennünket, Krisztus lényérôl. Ennek úgy próbálok eleget tenni, hogy arról beszélek majd, hogy a Krisztus-lény hogyan ébred fel az emberi lélekben, és mi a jelentôsége ennek a felébredésnek. Éppen e téma kapcsán lesz alkalmunk arra, hogy szellemtudományos szem pontból beszéljünk a kereszténység legemberibb, legszívhezszólóbb jelentôségérôl.”
„...Mit kellett volna a jeruzsálemi izgatott tömegnek a keresztrefeszítése elôtt felismernie Jézus Krisztusban? Azt a lényt kellett volna felismernie, aki a földi élet értelmét és jelentését adja. Azt a lényt kellett volna felismernie, aki azt a tettet vitte véghez, ami nélkül a földi emberiség nem találhat rá újra az istenséghez vezetô útra. Fel kellett volna ismernie, hogy e lény nélkül nincs meg a Föld emberének értelme. Ha a Krisztus-eseményt el akarták volna törölni, akkor ezen embereknek az «ember» szót ki kellett volna törölniük a földi fejlôdésbôl.”
