Rudolf Steiner - Ritmusok a kozmoszban és az emberben / Hogyan jutunk el a szellemi világ látásához?

Rudolf Steiner életművében különleges helyet foglalnak el az 1922-24-es évek úgynevezett „munkásoknak tartott előadásai”. Ezek témájukat tekintve nem zárt előadásciklusok voltak, és nem is az antropozófiát már jól ismerő hallgatósághoz szóltak. Keletkezésük története az, hogy amikor a svájci Dornachban az Antropozófiai Társaság székhelyének, a Goetheanumnak az építése folyt, Rudolf Steiner az ott dolgozó munkásoknak a kezdetben kötetlen beszélgetések nyomán és az érdeklődés hatására előadásokat kezdett tartani, amelyek végül rendszeressé váltak. A kérdések és témák spontán módon merültek fel, a résztvevők igényeinek megfelelően, amit Steiner mindig szemmel tartott, és azokhoz igazodva fejtette ki az antropozófia világképét.

 Különösen figyelemre méltó a „Munkás-előadások” atmoszférája, az a frissesség és közvetlenség, ami belőlük árad. A nyolckötetnyi, összesen 113 előadás kitűnik abban, ahogyan hidat ver a hétköznapi élet kérdései és a már tisztán szellemi témák között, vagyis ahogyan a látható világra irányuló mergismerésünket fokról fokra és szinte észrevétlenül átvezeti a nem látható világ megismerésébe.

A negyedik kötet tartalmából:

A reinkarnációról. Torna, tánc és sport. Vérkeringés és szív-mozgás. Szellemi észlelés a szemlencsén át. Fény- és színhatások a földi anyagokban és égitestekben. Az őrangyal működéséről. A világháborús katasztrófa mélyebb okairól. A csillag-konstellációk hatása a Földre és az emberre. Az önálló és a visszafelé való gondolkodás kialakítása. A művi unalom létrehozása. A belső becsületesség kifejlesztése. Önmagunk átélése a külső világban. Táplálkozás: a burgonya, a cékla és a retek hatása. Emberi és kozmikus lélegzés. Megtermékenyülés a növénynél és az embernél. A víz megtermékenyülése a villám útján. A lelkiismeret létrejötte az emberiség fejlődése folyamán. Születetlenség és halhatatlanság. Arisztotelész és a katolikus egyház tanítása. Tüdő- és veseismeret. Druida-, Mithrász-, katolikus- és szabadkőműves kultuszok. A keresztény közösség kultusza. Fehérje, zsír, szénhidrátok és a sók szerepe a táplálkozásban. Az antropozófia ellenfelei.