Jöjj, jöjj, akárki is légy, vándor, tűzimádó, távozást szerető!
A miénk nem a kétségbeesés karavánja.
Jöjj, nem számít, hogy esküdet ezerszer megszegted már.
Mégis jöjj, újra és újra jöjj!
E kötet a 13. századi misztikus perzsa költő, Dzsalál-ud-dín Rúmi verseiből készült válogatás.
Bár a versek nagyjából nyolcszáz éve kerültek lejegyzésre, Rúmi népszerűsége napjainkban is egyre nő. Ez egyfelől köszönhető a folyamatosan megjelenő újabb és újabb angol fordításoknak, melyek egyre többekhez jutnak el, szerte a világon – másfelől igazolja azt, hogy Rúmi szavai ma is éppolyan igazak és aktuálisak, mint évszázadokkal ezelőtt.
Rúmi arról a misztikus szerelemről beszél, amelyet emberi lényekként képesek vagyunk megélni, ha megnyílunk az isteni felé. Ez a szerelem mindig más-más arcát felmutatva, folyamatos változásban kísér végig bennünket a belső úton.
Amikor Kiss Anna (1989–) hét évvel ezelőtt először találkozott Rúmival, rögtön belső hívást érzett, hogy magyar nyelvre ültesse át e verseket. A folyamatosan készülő fordításokat kötetbe rendezte, és az évek alatt nagyjából tíz kézzel kötött példányt ajándékozott el belőle barátoknak és családtagoknak. Ezeknek a kis füzeteknek az egyike végül valakinek a kezében kötött ki, aki úgy döntött szívesen kiadná.
E Rúmi versek olykor több fordítót is megjártak már, mire az olvasóhoz érnek, hiszen néhány angol fordító, köztük a legismertebb, Coleman Barks, szintén nem eredeti forrásból dolgozott. Felmerülhet tehát a kérdés: mennyire hitelesek ezek a fordítások? Mennyire őrzik meg az eredeti mondandót? Egyáltalán, benne van-e még mindezekben Rúmi? Sőt ki voltaképpen Rúmi?
Az olvasóra van bízva, hogy saját válaszára ráleljen. Ha hagyjuk, hogy a versek megérintsenek bennünket, a Szív úgyis hitelesíti mindazt, ami igaz.
