Nem áll módomban igazolni, egyszerűen csak tudom, hogy mikor "nőtt össze" sorsa a templommal, vagy talán úgy helyesebb, hogy mikortól vállalt kényszerű sorsközösséget vele. Ez az időpont 1956. november 4., vasárnap. Amikor az országot újra megszálló szovjet haderő a várost büntetendő "lelőtte" a tornyot.
A gimnázium - akkori munkahelye - "legális megfigyelőhelyéül" is szolgált a történések naplószerű rögzítése számára, miközben tankágyú csöve meredt az iskolára. Az ember könnyen felejt. Ma már szinte hihetetlen, hogy egy ilyesféle "dokumentálás" akkoriban egyáltalán nem volt veszélytelen, mert mire kellhet valakinek az esztelen, megtorló pusztítás rögzítése?
Sáros László
