Az előre mozgó társadalom minduntalanul konfliktusokat szül. Ezek összeütközésekben, forradalmakban, háborúkban oldódnak föl. Tudjuk, hogy a vesztes fél oldalán is állnak igazságok. Mégis, a folyamatos történelmi előremozgás a lényeg s a vesztesnek meg kell békélnie vele.
Az amerikai polgárháború Délje magában, tovább őrizte „igazságait". Ám tudomásul vette, hogy az Államok egysége a másik igazság mentén halad előre. 1871. a német egyesítés után a kisfejedelemségek tovább őrizték belső sajátosságaikat, de tudták, hogy a nemzet csak erős Németországban érvényesítheti magát. Franciaország Bourbonjainak számtalan híve volt és maradt a forradalom után, de a nemzet megérezte, megértette, hogy csak 1789 teljes örökségét vállalva aspirálhat a progresszív nép nevére.
Mind, mindig azt vállalták el, amit az egésznek hozott hasznot, mind előre figyeltek, fájdalmaikat magukba zárták, sohasem tálalták a világ előtt és sohasem fordították maguk ellen.
Minden népnek időben kell választani az - örökké - megosztott igazságok között s attól fogva együtt, aszerint élni.
Nos, nálunk ez az állandóan a jövőre vonatkozó bölcsesség mintha megsérült volna az utolsó 400 évben. Miközben görcsösen és acsarkodva kurucot - labancot, Kossuthot - Széchenyit, Kossuthot - Görgeyt, stb. kiáltunk egymásra és egymás ellen, miközben ezzel konzerváljuk a megosztottságot s a folyamatos önfelmorzsolásra összpontosítunk - elherdáljuk a lehetőséget a közös jövő közös megoldására. Nemcsak múltunkat torzítjuk el így, de jelenünket és jövőnket is bizonytalanná tesszük.
Sohasem volt aktuálisabb ez a Deák Ferenc emlékkötet, mint ma. Deák valami elképesztő bölcsességgel találta meg a helyét ott, ahol hazánk jövőjét kovácsolták. A forradalom idején a kormányban, utána a hallgatásban s amint az első lehetőség megnyílott, a számunkra előnyös békekötésben. Önmagával soha szembe nem fordulva, önmaga egykori hitvallását soha túl nem értékelve, mindig ott, ahol hasznát láthatta a haza.
Nyolc évvel a (fél)fordulat után, ebben a kissé szokatlan világban talán immár elég tapasztalattal, egy a lakosság többségét fellélegeztető választás után a mindig egységesítő, a mindig előre, a jövőre figyelő s azért mindent megtevő Deák Ferenc példája segítsen minket most is jó utat találni - előre, együtt.
Segítsen Deák példája bölcsen vállalni a történelmünk minden közösségteremtő hagyományát, minden egyesítő törekvését s azt a bölcsességet, hogy csak együtt (és semmiképp sem egymás ellen) van esélyünk a boldogulásra. Igazítson el minket az erkölcs, az igazság és a szabadság rendje hazánk ügyeiben.
