Ez a könyv eredetileg a magyar Wing Chun kung fu klubbok tagjai számára készült. Reméljük azonban, hogy munkánkat nem csak ők fogják forgatni, hanem kézbe veszik más érdeklődők is. Ezért arra törekedtünk, hogy ez a munka is segítsen eloszlatni durva félreértéseket. Ezt a sportot mi küzdőművészetnek nevezzük, mert két fő összetevője a mozgásművészet és a filozófia. Tehát több, mint egyszerűen hobby, és semmiképpen sem azonos a brutalitással. Nos, ezt a művészetet néhány újságcikk károsan "népszerűsíti". Az egyik újságban a szakértő leírja, hogy a gyilkos karateütéssel végzett áldozatával, a másik cikk már kung fu-csapást emleget, a harmadikban pedig nunchaku szerepel gyilkos fegyverként ugyanazon bűnesettel kapcsolatban. De szerintünk az is elképzelhető, hogy a gazember ugyanolyan egyszerűséggel lóbálta meg a tenyerét, mint ahogyan valamelyik jobbérzésű őse a törököt leütötte. Ehhez nem kell feltétlenül kung fut tanulnia. Az ilyen laikus "propagandának" tehát nem örül egyik fenti csoport híve sem, éppen ellenkezőleg. Hiszen nekünk is kellemetlen lesz, ha ezután a "félreinformált" rablógyilkosok felkeresik edzéseinket, mert úgy hallották, hogy ott kaphatnak továbbképzést. A csinosodni vágyó diákok, háziasszonyok és a jó közérzetre vágyó dolgozók pedig nem mernek eljönni. Pedig nem nehéz belátni, hogy a rablógyilkos tette elkövetéséhez úgy szemeli ki a helyet, időpontot és az áldozatot, és úgy fogja megválasztani a fegyvert is (bot, kés, vagy akár pisztoly - minek is bajlódna a nehezen kezelhető nunchakuval), hogy neki aztán végképp semmi szüksége sem lesz arra, hogy önvédelmi sportokat tanuljon. Annál inkább szüksége van erre minden potenciális áldozatának, mivel közbiztonságunk egyre romlik. Magunkat kell tehát megvédenünk, s hogy hogyan, arra kapunk választ ebben a könyvben.
