Kedves Olvasóm! Nagyon szeretném, ha ez a könyv maradandó élményt nyújtana Önnek. Férjem munkái - közöttük ennek a történetnek a filmváltozata is - egy emberöltőn keresztül vittek hírt a nagyvilágnak a magyar alkotó erőről, könyv- és filmkultúránkról, páratlanul szép magyar tájainkról, élővilágunkról. Életének középpontjában az alkotás vágya állt. Akkor élt igazán, amikor filmfelvevőgépét vagy Hasselblad kameráját kezében tarthatta. Szűkszavú ember volt, hazaszerető, megalkuvásra képtelen. Fojtogató kánikulában, metsző jégesőben fáradhatatlanul alkotott mint író, filmrendező és operatőr - és mindig itthon Magyarországon. Boldog vagyok, hogy három évtizeden keresztül társa lehettem művészi munkájában is. Négy könyv és huszonöt film maradt utána. Még mindig annyira nehéz leírnom, hogy "maradt", hogy "volt"! Magunk közt tölgyfának neveztük őt, egyenessége és hajlíthatatlansága miatt - de a bozóttűz az ő vas egészségét is megrendítette. E könyv megjelenésekor épp tíz éve lesz, hogy a tölgy kidőlt. Harmincéves együttlétünk fénye kihúnyt. Sötét lett. Mégis, Kedves Olvasó, higgye el: a természetben minden dráma leegyszerűsödik, ha megértjük, megérezzük, hogy minden teremtett lelket a nagy vándorút végén hazavár és tárt karokkal ölel magához az örök "Gazda"! özv. dr. Homoki-Nagy Istvánné
