Anthon Hofmiller hadnagyot, a Monarchia közös hadseregének ifjú ulánustisztjét egy isten háta mögötti magyar garnizonba helyezik. A szolgálat egyhangú, a kaszinóban az unalomig ismert arcok veszik körül, szívesen fogadja hát a vidék földbirtokosának, Kékesfalvynak vacsorameghívását. A pazar környezet, a nemes borok, a muzsika mámorossá teszik a fiatal tisztet, aki hajszál híján elmulasztja az udvariasság alapvető kötelességét:táncra kérni a házikisasszonyt. Ám a gáláns gesztus végzetes hibának bizonyul, tragikus következményei egész életére árnyékot vetnek.
Stefan Zweig – Freud lelkes híve – páratlan szuggesztivitással ábrázolja Hofmiller hadnagy „nyugtalan szívének” vergődését szánalom és közöny, nagylelkű szeretet és gyáva megbánás, önfeláldozás és önzés között, háttérként felvillantva egyet a világháború küszöbén álló Monarchia ezer arca közül.
