Mint ahogy a Vörös és fekete két színe a katonai egyenruhát és a papi reverendát, ebben a regényben a vörös és fehér a radikális, köztársaságpárti forradalmiságot, és az "ultra" maradiságot, reakciót jelképezi. Mint a paraszti sorból feltörő Julien Sorel sorsán, Stendhal a becsvágyai és szerelmei közt egyensúlyra nem lelő bankárfiú, Lucien Leuwen regényén keresztül is a polgári társadalom fölött mond ítéletet. "Története a tiltakozó lelkiismeret regénye" - írja róla Stendhal merész hűségű magyar megszólaltatója, Illés Endre. - "Stendhal életműve, gondolatainak rendszere csodálatos egység. Egyetlen regényéből is megismerhetjük íróját - megtudhatjuk, miben hitt és mit akart. Az emberhez méltó szabadságban hitt. Tollát ugyanúgy hajtotta a szépség szeretete, mint a hitványság megvetése. Megvetette a zsarnokságot, akár a Bourbonok, akár Lajos Fülöp, akár az Olaszországra rátelepedő osztrák császár gyakorolta. És aki a Vörös és fehér-t olvassa, az száz felkiáltásból, ugyanannyi nyílt vallomásból s az ellenfélt felfricskázó megvetésből megtudja: Stendhal igazi republikánus volt. Megformálta azt a Lucien Leuwent, aki megundorodva attól, hogy minduntalan a nép ellen küldik harcba, végül is hátat fordított sorsának és korának."
