Először jelenik meg magyar nyelven a múlt századi francia szimbolista költészet egyik legnagyobb hatású, de kortársai közül nálunk legkevésbé ismert egyéniségének, Stéphane Mallarménak költői életműve. Tömör és tiszta versei a nehéz korba élő magányos ember tehetetlenségéről és félelmeiről vallanak, szemérmesen, zárkózottan, de mindig őszintén. Magányosságáért, elesettségéért korát teszi felelőssé: „A költő esete társadalmunkban, mely nem ad neki lehetőséget, hogy éljen, az olyan ember esete, aki elszigetelődik, hogy síremlékét faraghassa. ” Mallarmé költeményeinek Weöres Sándor méltó tolmácsolója: fordításai az eredetivel rokon ihletésű, hűséges és nagy igényű munka. A prózaversek fordítója Dobossy László értékes tanulmánnyal és gazdag jegyzetanyaggal tette teljesebbé kötetünket, amely – a zsengék, alkalmi versek és töredékes kísérletek kivételével – Mallarmé összes versét és próza versét tartalmazza.
