- C'est le bourdel (kész kupleráj)! Ezek magának Adolfnak és Kaltenbrunnernak a különleges parancsát szabotálják. - Mit óhaj, szakaszvezető? Azt hiszi, le kell rombolnunk egy ezeréves kultúrát csak azért, mert egy őrült ezt parancsolta? - Nem félek a haláltól, szakaszvezető! Mindennek fel kell robbannia a kolostorral együtt! A döntő csatát itt fogják megvívni, a szent hegy ormain. Nekünk kell megvédenünk a kolostort, az ellenség meg ripityára lövi. És Goebbelsnek máris készen áll a szép története a tengerentúli barbárok kegyetlenségéről. - Ezek olyan emberek, akik Krisztust másodszor is keresztre feszítenék, ha erre kapnának parancsot. - A kaszás megkopogtatta kezével a vállunkat, és többé nem voltunk ugyanazok az emberek. Mostanra halálosan veszedelmes gyilkosok lettünk. - Gyilkolj, katona, gyilkolj a hazádért meg a szabadságért, amiben soha nem lesz részed! Katona! Általában kissé becsmérlően mondják. De mindig nekünk kell föláldozni az életünket a gyáraitokért, a vállalatokért. - Ha kifeketettük őket, ne feledkezzünk meg a sózott marhahúsról! - emlékeztetett bennünket Porta. - Föld, kő és vas záporozott ránk mindenfelől. Egész zászlóaljak és ezredek tűntek el a föld színéről. - Abban a pillanatban, mihelyt ideérnek, megölnek bennünket. Egyik oldalon sem ejtettek foglyot. - Heide tiszthelyettes, tudom jól, hogy maga tökéletes és mintaszerű katona. Viszont maga a legundorítóbb gyilkos, akivel valaha is találkoztam. Díszes tagja a Führer elitgárdájának. - A marokkóiak elvágták előőrseink torkát. Leugráltak a sziklákról, és három oldalról is tűz alá vettek bennünket. Latyakkal teli bombatölcsérben helyezkedtünk harci állásba - Porta, Pici, Gregor Martin meg én. Az 5. század maradéka. A II. világháború európai hadszínterének talán legvéresebb csatája volt a Monte Cassinó-i; a regénynek a várost, a kolostort védelmező német katonák a főszereplői, csupa életből vett, de filmvászonra kívánkozó figura.
