Jó száz esztendőnek kellett lennie ahhoz, hogy a magyarság tudomásul vegye Sajnovics János felfedezését; miszerint a magyar nyelv hasonlít a lapphoz.
A jezsuita pap 1769-ben csillagászati megfigyelések céljából utazott lappföldre, s expedíciója közben tett nyelvészeti megfigyeléseit közzé is tette 1770-ben. "Demonstratio" címen megjelent munkájában. Megállapítása felháborodást váltott ki a magyarok körében. Akik ugyan Juliánus barát óta kutatták elődeiket, de hirtelen támadt "halszagú rokonságot" nem szívesen vállalták. Ugyanis ha igaz a lappokkal való kapcsolat, akkor a finnek, észtek is beletartoznak a rokoni körbe. Sajnovics nem volt nyelvész, nem ismerte a finnugor nyelveket. Sőt Finnországot kikerülve, Skandinávián keresztül jutott el Vardö szigetére is, ahol a lapp nyelvet tanulmányozhatta. Hiteles nyelvészeti bizonyítékokkal ezért nem tudta alátámasztani megfigyeléseit. Az összevetéshez szükséges nyelvek ismeretének nélkülözhetetlenségére hívta fel viszont a nyelvészet terén is járatos Verseghy Ferenc költő a figyelmet 1794-ben Budáról. H. G. Porthan turkui egyetemi professzorhoz írott levelében. A neves tanár 1779-es göttingai tartózkodása alatt az ott tanuló magyar diákoktól tanulni is kezdte nyelvünket, amellyel aztán Finnországban is tovább foglalkozott. Ugyanakkor Verseghy nem tudott előbbre lépni ezen a téren, mivel a Martinovics összeesküvésben való részvétele miatt kilenc esztendőt fogságban töltött.
