Szántó András e gyűjteményében az alkotó magyar konyhaművészet írásbeliségének rögös útjait kutatva, a modern kor emberének igyekszik hozzáférhetővé tenni a régi szakácskönyvek titkait. Az elfelejtett ételek ízei, a régmúlt szakácskönyvei, nagyanyáink konyhatechnológiai fogásai hallatlanul nagy nosztalgiát váltanak ki napjaink emberéből. Reneszánszukat élik a régi szakácskönyvek világszerte. Sikerükre jellemző, hogy a kiadásukat követő néhány napon belül elfogynak. A technológiai egyszerűsítések, a régen ismert fűszerek és fűszernövények alkalmazásának évtizedekre visszamenő mellőzése után éppen így e téren is fel kell eleveníteni a jó tapasztalatokat, sőt tovább kell fejleszteni azokat a régmúlt jó tapasztalataink felidézésével. Sokan keresik ma a jó magyar konyha titkát. Napjain fiatal szakembere azzal a hátránnyal indul, hogy még a régi forrás, a szakirodalom ide vonatkozó néhány szegényebb gyűjteményét sem ismeri, mert hiánya miatt nem jut hozzá. Az utóbbi évtizedek régészeti, filológiai kutatásai, valamint a szakma további fejlődése is más megvilágításba helyeznek számtalan, korábban másként értékelt történelmi, szakmai állásfoglalást, amelyek napjainkban újabb értelmezést nyernek.
