Az aszkorbinsav-lelkű magyar
1928-ban Magyary Zoltán, a magyar kormány képviselője, Klebelsberg Kuno miniszter megbízottja bekopogott egy angliai kis ház ajtaján. Szent-Györgyi Albertet kereste. A tudós még nem volt otthon, ugyanis frissen vásárolt motorkerékpárján éppen túrázott, olyankor a kisváros lakói rendre otthon maradtak, így voltak biztonságban. Otthon meglepődött a távoli-hazai vendégen, különösen, amikor az közölte vele, a miniszter úr szeretné, ha hazatérne Magyarországra. Minden komoly tudósra szükség van az ország újjáépítéséhez.
Szent-Györgyi Albert egy darabig bámult az idegenre, majd igent mondott. És 1931-ben hazatért családjával: a „nagy Nellivel”, a feleséggel, és a „kis Nellivel” a lányával. Hazatért, hogy elfogadja a kormány nagylelkű ajánlatát. És a kifejezetten számára létrehozott intézetet a szegedi orvosi egyetemen. Klebelsberg megszerezte mindehhez a Rockefeller Alapítvány támogatását.
Szent-Györgyi már egy évtizede azt kereste, hol található meg nagyobb mennyiségben az az ismeretlen anyag, amelyet a mellékvesében izolált. És amely nyilvánvalóan nagy hatással van az emberi szervezet épségére, de nagy tételben nehezen nyerhető ki az addig ismert növényi forrásokból. Rácsodálkozott a híres szegedi paprikára, és valóban, abban annyi „hexuronsav” volt, amennyit nem is remélt a tudós. Így előállították a paprikából az aszkorbinsavat, ami maga az ismert C-vitamin.
1937. október 28-án Szegeden koncert volt, Szigeti József híres hegedűművész koncertje a Tisza Szállóban. Kétrészes volt az est. Az első rész végén jött a hír telefonon: Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas lett. A termet zsúfolásig megtöltő közönség lelkesen kivonult a tudós házához, és ott éltették őt. Szigeti József hegedűművész koncertjének másik része így közönség hiánya miatt elmaradt.
Mit tanultunk ebből a távirati stílusban leírt bevezetőből? – kérdezhetné egy szigorú tanár most tőlünk, miközben pálcájával idegesen kopog az asztalon. Sok mindent. Megtudhatjuk, hogy volt egy tudósunk, akit a háború után elengedtünk, igaz, jól tettük. Németországban, Angliában, több helyen tanult orvosi kémiát és sok minden mást. Megtudhatjuk, hogy volt egy legendás miniszterünk, aki számon tartotta, hol élnek olyan tehetségek, akik itthon nagy hasznára válhatnak az országnak. Szent-Györgyi Albert Magyarország első (hazai) Nobel-díjasa. Ez tehát őt igazolta.
De a tudós esete csak a leglátványosabb példa. Klebelsberg ezrével kérte haza a külföldön élő, tehetséges magyarokat. Tudósokat, művészeket. És ők jöttek, mert hívták őket. Mert szerették őket, mert a hazájuk utánuk szólt. És ha már itt vannak, nem engedte el a kezüket. Lehetőséget biztosított a fejlődésre, és arra, hogy a lehető legmagasabb színvonalon végezzék itthon is a munkájukat. Szent-Györgyi Albert esetében személyesen járt el a Rockefeller Alapítványnál. Honnan tudta, hogy a tudóst épp Szegedre kell költöztetni? Hogy ott kell neki laboratóriumot biztosítani a kórház egyik régi szárnyának átalakításával? Honnan tudta, hogy pont oda, pont Szegedre, ahol a híres paprika terem, és amelynek révén a tudós (és vele a magyar tudomány) világhírű lesz? Biokémikus volt talán Klebelsberg? Nem. Csak egyszerűen jó miniszter. Következetes, kitartó. Sokszor, sokat hivatkozunk rá ma is, de igazából teljes valójában nem ismerjük a tevékenységét. Ez a szegedi példa mindent elárul.
Szent-Györgyi Albert élete, személyisége csupa izgalom, érdekesség, derű és tragédia. Édesanyja kedvéért tanult meg zongorázni nyolcévesen. A fiatal anya ugyanis arról ábrándozott, hogy opera-énekesnő lesz, és elérte, hogy Mahler meghallgassa őt. A világhírű zeneszerző meghallgatta, és közölte vele, inkább menjen férjhez. A csodaszép fiatalasszony nehezen tudta feldolgozni ezt a kudarcot, mindenesetre fia kíséretében rendszeresen tartott áriakoncerteket a türelmes családnak. A kis Albert pedig boldogan szolgálta anyjának ezt a különcködését.
Nem volt jó tanuló. Állandóan a bukás közelében, de egyszer csak bátyja egyik tankönyvében (az egész család orvos volt, vagy annak készült) az emberi agy anatómiai rajzát találta meg, és elkezdte érdekelni. Ettől kezdve kitűnőre vizsgázott mindenből. Nagy meglepetés lett volna, ha nem az orvosi pályát választja abban a családban, ahol évszázadokra visszamenőleg mindig találunk ilyen foglalkozást űző őst. De Albertet nem a gyakorlati gyógyítás, inkább a kutatás, a biokémia, a sejtek kémiája érdekelte.
Friss diplomával azonnal feleségül vette a tizenkilenc éves medikát, Demény Kornéliát. A Kálvin téri Református Templomban volt az esküvő, a korabeli krónikák szerint Albert ragaszkodott ahhoz, hogy egy tárogatóművész eljátssza a dalt: „Férjhez adnám lányomat / Drága kincsem, galambomat / Kicsinyke még, hadd nőjön még / Kicsinyke még, hadd nőjön még”. Aztán gyanús gyorsasággal megszületett lányuk, a kis Nelli. Albert eközben a lengyel fronton szolgált, nem volt mód hazajönni, pedig a hírek érkeztek: közel már a baba születése. Gondolt egyet, orvosi alapossággal átlőtte saját karját, így leszerelték, és épp hazaért, amikor felsírt a kislánya. Aztán Pozsony, Prága, Berlin, Leiden, Groningen. Majd Cambridge, ahol megszerezte második diplomáját. Hajtotta a vágy, hogy saját szakterületén belül a legjobbaktól tanuljon, kísérletezzen, kutathasson. És amikor épp nekiállt volna a gyakorlati munkának, akkor kereste meg a magyar miniszter, pontosan végszóra.
Itthon is a nemzetközi professzor maradt. Hívták szerte a világban előadásokra. Egy ilyen alkalommal feleségével együtt utazott az Egyesült Államokba. De egyedül jött vissza. Nem történt személyes tragédia, mindössze annyi, hogy felesége beleszeretett ott egy másik nőbe. Akkor ez még nem volt divat, a tudós szédelegve jött haza, és szinte kötelességének érezte, hogy beleszeressen a szegedi társasági élet középpontjának számító, csodálatos szépségű asszonyba, aki ugyan egy kolozsvári professzor barátja felesége volt, de ezt a problémát később megoldották. Borbíró Mártát mindenki ismerte Szegeden, a korabeli társasági lapok Szeged legelegánsabb, legendás asszonyaként ábrázolták. Válása, majd egybekelése a tudóssal hónapokig téma volt a szegedi lapokban, miközben a házaspár az újszegedi villában bujkált az érdeklődők elől. Még azt is kitalálták, hogy Márta asszony rendszeresen paprikát szolgált fel a reggelihez, amit a tudós nem szeretett, inkább bevitte a laborba és megvizsgálta. Ez természetesen butaság, Szent-Györgyi Albert ennél komolyabb tudással vizsgálta a hexuronsav létezését, és a paprika mint hordozóanyag ennek a tudományos kutatásnak az eredményeként került elé.
A Nobel-díj azért egyedi, mert rajta kívül Magyarországon élő tudós, a szülőföldjén végzett kutatásért sem előtte, sem utána nem kapta meg ezt a legmagasabb elismerést. És ez is egy, a kultúrpolitikát magas szinten művelő, valódi hazafi miniszternek köszönhető.
Kutatómunkája mellett lehetett rá számítani országos politikai ügyekben is. Meggyőződéses antifasiszta volt, ezért néha szerették, néha nem. Épp hogy alakult a helyzet. De az tény, hogy a Kállay-kormány alatt titkos küldetésben járt Isztambulban. Kállay őt bízta meg, hogy titkos tárgyalást folytasson Magyarországnak a háborúból való kiugrása érdekében. Hiszen a tudós több nyelven beszélt, világlátott férfiú volt. És ha valami nem tetszett neki a politikában, keményen felemelte a szavát. Ráadásul messze volt a „szobatudós” kategóriától. Szegeden először neki volt olyan autója, mint még senkinek, ha a fővárosban járt, nem hagyta ki a kaszinókat, a kártyatermeket. Itt pedig rendszeresen találkozott a kor politikai szereplőivel. És „szabad idejében” pártot is alapított (Polgári Demokrata Párt).
Horthy tehát Berlinben, Szent-Györgyi Isztambulban próbálta meg elérni, hogy Magyarország még épen kerüljön ki a háborúból. Ez egyikőjüknek sem sikerült. Hitler megtudta a titkos küldetés okát, és személyesen hozott parancsot Szent-Györgyi Albert likvidálására. A tudós ezt követően bujkálni kényszerült. A bevonuló szovjet hadsereg parancsnokai így már mint mártírt kezelték a világhírű professzort, és méltó helyet akartak neki szerezni az új vezetésben. 1945–47 között az újjáalakuló parlamentben képviselő lett, és egyben elnöke-alapítója a Magyar–Szovjet Baráti Társaságnak.
Sokan kezdték így azok közül, akik pár év múlva már véresre verve Péter Gábor szobájában találták magukat. Szent-Györgyi Albert ezt megsejtette. Svájcban pihent, amikor értesült barátja, Zilahy Lajos letartóztatásáról. Tudta, ő sem járhat jobban, ha hazatér, ezért hűséges feleségével, az egy egész város által csodált és imádott Mártával belépési engedélyt kért az Egyesült Államokba. És hiába a Nobel-díj: az első idők ugyanolyan nyomorban, nélkülözésben teltek el, mint a többi, új hazát kereső menekült magyar esetében. De aztán 1950 novemberében egy chicagói alapítvány hajlandó volt a tudós részére Boston mellett felépíteni azt a kutatási központot, ami aztán élete végéig működésének helyszíne lett. Óceánparti munkahely, a nevét érdemes teljes pontossággal leírni: „Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete Tengerbiológiai Laboratóriuma.” Ennek a labornak lett igazgatója a magyar tudós. Vásárolt egy házat az öböl másik oldalán levő partszakaszán, és a fia feljegyzése szerint volt, hogy úszva tette meg az utat a munkahelyéig. Ezt a munkatársai is megemlítik visszaemlékezéseikben. A Nobel-díjas igazgató-professzor, aki reggel kimászik az óceánból, majd vonul az öltözőjébe.
Kutatásainak legfontosabb területe az izom működése, a fehérjék szerepe az izmok munkájában – ám ebben az időben elkezdett foglalkozni a rosszindulatú daganatokkal is. Minden oka megvolt rá. Első felesége rákban halt meg. És most, a második feleség is halálos daganattal küszködik, az imádott Márta, aki vele volt minden körülményében.
Csak meg ne haljon! Hiszen az óceánparti házat Márta kedvessége, nevetése lengte be, szervezőképessége páratlan volt. Ő hívta vendégnek Neumann Jánost, aki a tudós barátja lett. Hozzájuk utazott a friss házasember, Kodály Zoltán megpihenni a fiatal feleségével, amikor Budapesten a nagy korkülönbség miatt szájára vette őket a város és a pártbizottság. Sőt, örömmel befogadta Szent-Györgyi Albert lányát, a „kis Nellit”, aki szintén odaköltözött férjével, gyermekeivel a közelükbe. A tudós boldog volt, hogy szeretett lányát mindennap láthatja.
Márta szervezetét legyűrte a betegség, a tudós tehetetlen volt. Majd egy újabb tragédia: lánya, a „kis Nelli” szintén daganatos betegségben halt meg. Hiába hát a sok kutatás, a laboratóriumi munkák. A Nagy Ismeretlen újra és újra győz. Lehet aszkorbinsav, szegedi paprika, Nobel-díj – de a szeretett gyermek halálos ágyánál ez már nem számít.
Szent-Györgyi Albert ettől kezdve már nem volt ura önmagának – ami a magánéletét illeti. A tudományos munkát ugyanúgy ellátta, új és új felfedezésekkel gazdagította a szakterületét, magas díjakat kapott. De a kettős tragédia beárnyékolta a mindennapjait. Volt, hogy két fiatal magyar lánnyal élt együtt botrányos körülmények között, majd „férjül vette” őt egy erőszakos asszony, aki aztán mindenéből kiforgatta őt is, vér szerinti családját is.
1986. október 1-jén egy központi intézkedés nyomán bezárták a laboratóriumot, ahol a professzor dolgozott. Valószínűleg ebben szerepe volt annak is, hogy Szent-Györgyi Albert rendszeresen támadta az amerikai kormány háborús politikáját, „Az őrült majom” is ennek az indulatnak a terméke.
Október 1-jén tehát elvették tőle a labort, október 22-én pedig veseelégtelenség következtében elhunyt. Az az anyag, amit ő fedezett fel a mellékvesében, elfáradt.
Vagy csak megkegyelmezett az akkor 93 éves tudósnak.
Az egyetlen magyar, aki hazájában végzett tudományos kutatás eredményeként kapta meg a Nobel-díjat. Sorsa, élete útmutatás, példa. Klebelsbergi intelem.
Akinek füle van rá, meghallja a mai Magyarországon is.
Pozsgai Zsolt
