Néhány tárgyi emlék, egy-két kikövetkeztethető helységnév és a régészek feltevése: mindössze ennyi állt az író rendelkezésére, amikor a hatodik-hetedik században a Kárpát-medencében élő avar-magyar törzs életének írói megteremtéséhez fogott. Hogy ez a népcsoport létezett-e, s ha igen, hol, hogyan, élt mivel foglalkozott, ma még nem tudhatjuk biztosan, de Szentmihályi Szabó Péter gyakorlott prózaíróra valló kézzel színes és eleven látomást rajzol a Varsány-nemzetség mindennapjairól, a megmaradásért folytatott küzdelmükről. Műve nem csupán izgalmas kísérlet a tárgyi emlékekben és írott forrásokban szegény korszak rekonstruálására, hanem ízig-vérig szépírói munka; hitelességét nem történelmi tények igazolják, hanem a mából a múltba vetített hősök, sorsok és gondolatok érvényessége. Nemcsak rekonstrukció, de nem is csak ürügy a megidézett színtér, hiszen Szentmihályi Szabó Péter nem modellregényt írt, nem egy tudományos hipotézis illusztrálására törekedett, hanem színes álmát akarta megeleveníteni a régmúlt korról, amelyben nagy formátumú hősök születtek, kalandos életutak keresztezték egymást, és tiszta szerelmek szövődtek.
