A sztalingyertyák sorra kialudtak és mind halkabb lett a távozó kötelékek moraja.
Az áramszolgáltatás még nem működött s a karos gyertyatartó még lángnyelve idomtalan árnyakat vetített a falra.
- Várj!
Az asszony megállt.
Aranyszőke haján fények bukdácsoltak, szeme villámlott, ajka vonaglott s a testére simuló selyempongyolában mezítelennek látszott nyúlánk alakja.
- Dél óta egy szavadseincs hozzám.
- Azt is mondtam, hogy kisütött a nap - gúnyolódott az asszony -, de elfeledtem hozzátenni, hogy nem derített fényt valamire.
- Mi az a valami?
- Ne tégy úgy, mintha nem tudnád.
- Gabikám, holnap talán minket intéz el egy bomba.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Holnap reggel elutazom és talán soha sem volt oly érvényes a mondás, hogy "partir c'est toujour un peu mourir".
(részlet)
