A pilisszántói Szőnyi József munkásságát, küzdelmeit foglalja össze eme könyv, hirdetve a harag nélküli élet, az otthon, a falu és közössége iránti szeretet, a Szent Hegy és a magyar ősiség kapcsolódásának magas szintű megélését és továbbadását.
El kell azt is mondanunk, hogy a könyvben lévő írások nem most, hanem az események idejében készültek, s mivel évek teltek el egy-egy esemény között, a gondolatiság és az eszmeiség nem változott, inkább erősödött, ezért néha természetes módon ismétlődik. Hiszen tudjuk, az ismétlés a tudás anyja, s itt a Pilisben mérhetetlen mennyiségű tudás halmozódott fel, várva, hogy eljusson jogos tulajdonosához, a magyarsághoz.
Szó esik a Szikla Színházról, a Trézsi Szeretet-forrásról, a Csillagösvényről és a mellette sorakozó Nimródot, Atillát, Árpádot, Szent Istvánt, Szent Lászlót, Boldog Özsébet és Hunyadi Mátyást ábrázoló, fából faragott, háromméteres szobrokról, a Pilis Lélekharangjáról, a Boldogasszony kápolnáról, a Pilis Keresztjéről, az Áldást osztó Jézus szoborról, valamint azokról az emberi érzésekről, amelyek biztosítják, hogy jót tenni még ebben a modortalan korban is érdemes.
... Mi mindannyian, akik itt a Pilis környékén élünk, azt szeretnénk, ha ez a gyönyörűség, ez a csoda nem csak a mi életünk része lenne, hanem mindenkié, aki felelősséget érez és munkálkodik nemzetünk sorsáért, időt szán értékeinek védelmére, és tesz a megmaradásért.
