A régi Sárrét világa az 1942-es év könyvpiaci meglepetése volt, példányait az olvasók szinte azonnal szétkapkodták. Szűcs Sándor azért írt és alkotott, "hogy a nép ne feledhesse a maga életét". S mert a néphez szólt, nem is etnográfiai tanulmányokba, hanem hangulatos életképekbe, "igaz históriákba" fogalmazta a lápok lecsapolása előtti "vizes világ", a réti pásztorkodás, a pákászat, a halászat, a betyárság hagyományait. A Fekete Sas Kiadó most, ötven év múltán jelenteti meg "a magyar Atlantisz utolsó tanújának" néprajzi-kultúrtörténeti ritkasággá vált remekét, ezzel idézvén a tíz esztendeje elhunyt etnográfus-író emlékét.
