„…Csak a szekrény ajtaja / árulkodik éjszaka. / Nyikorog és megroppan, / ott, ahol a dió van. / Azt dézsmálja, rágcsálja, / s így vonul a padlásra…” – mármint az Álom-manó, Tarbay egyik kedves törpéje, a kötet címadó figurája. Az író-költő mesevilágához hozzátartoznak a meleghozó manók és hiú törpék ugyanúgy, mint a ködlepte vidék Ősz-anyója vagy a Varjúdombi mesék Esernyős tündére. Ezt a verseskötetét is képzeletbeli lények népesítik be: szorgos kis boszorkány, zsörtölődő Jégmanó, egy kis kíváncsi királylány, vásári bábjátékfihurák és a többiek. Líra és aprócska fintor, képzelet és a világra rácsodálkozó gyerek, varázslat és valóság keveredik a költő verseiben. Tábori Csaba mulatságos figurái, mókás ötletei még jobban kiemelik a költő tréfás kedvét, varázslatos világát, más rajzai pedig a megnyugtató esti, elalvás előtti hangulatot idézik meg.
