Thornton Wilder (1897–1975) amerikai írót Kosztolányi Dezső fedezte fel a magyar közönség számára. Remekműként köszöntötte a Szent Lajos király hídját – „olyan alkotás, írta, mely … érzéseket közöl, oly közvetlenül, hogy arcomon végigcsorog a könny” –, és tisztelete jeléül menten le is fordította a regényt, a szeretet apoteózisát. „Péntek délben, 1714. július 20-án Peru legszebbik hídja leszakadt, s öten, akik éppen átmenőben voltak, a mélységbe zuhantak” – ez a katasztrófa a regény kerete, és Wilder az öt szerencsétlenül járt személy életét teszi vizsgálata tárgyául: azt feszegeti, vajon véletlen volt-e, hogy épp őket és épp akkor érte a végzetes szerencsétlenség – vagy isteni rendelés.
