Thurn-Rumbach István - Erdélyi szarvasok és medvék nyomában

Thurn-Rumbach István kevéssé ismert alakja a magyar vadászirodalomnak, pedig kitűnő vadász és remek író is volt egyben. A két világháború között Eszterházy Lászlóval,  Storcz Mátyással és Fuchs Antallal együtt sokat tett a vadászkultúra fejlődéséért. E kötetben a "kárpáti vadon" szépségeivel ismerteti meg az olvasót, az 1920-as, 30-as években itt szerzett tapasztalatait, vadászemlékeit foglalja össze. Zsákmányai között szarvas, medve, farkas, hiúz, nyírfajd, siketfajd és keselyű is szerepel. Thurn-Rumbach írói stílusa kifejező és izgalmas, az írások hangulatvilága Maderspach Viktoréhoz hasonló. Ő maga klasszikus vadászkarakter, aki elfogadja a természet kihívását, dacol erejével, ugyanakkor tiszteli is azt, a sportszerűséget pedig mindennél fontosabbnak tartja. Nehéz terepen és mostoha viszonyok között is az a legfőbb törekvése, hogy a vadat "vadászias formák közt" ejtse el. Ez "azon pontok egyike, amely körül eldől, hogy a vadászat a vad legyilkolása csupán, vagy testet-lelket edző, férfias mesterség." Nem hallgatja el a nehézségeket, a hibalehetőségeket, sem a nyers részleteket. Ettől válnak írásai életszerűvé és hitelessé, és ez teszi művét még a vadászat iránt csak felületesen érdeklődők számára is érdekessé. A kötetet a szerző eredeti fényképfelvételei illusztrálják, a függelékben pedig hasznos tájékoztatást kapunk "a kárpáti vadász célszerű felszereléséről" is.

A könyvben szereplő Hans Philipowicz az én egykori harctéri bajtársam. Egyébként ő volt Bukovinának vadászati felügyelője is, kinek módjában állt megismertetni velem a  kárpáti vadon szépségeit. Barátságának köszönhettem, hogy a megszállt Erdélyben 18 éven át zavartalanul vadászhattam; mi sem természetesebb tehát, minthogy a jóbarátnak mindezekért szerény könyvem első oldalán mondjak köszönetet! De köszönet jár Philipowicznak azért is, hogy az apróvadvadász berkeiből rávezetett engem a nagyvad-vadász kalandos ösvényeire. Elvitt abba a világba, ahol az ember közvetlen érintkezésbe jő a természet örök rejtélyeivel s ahol a vadász számára annyi felejthetetlen, mondhatnám egy életre szóló emlék terem. Midőn útjára bocsátom ezt a könyvet, melyben kárpáti élményeimből mindössze egynéhány kiszemelt történet foglaltatik, bevallom, hogy ezeket a történeteket úgy válogattam össze, hogy azok az olvasónak minél több tanulságot szolgáltassanak. Hagytam helyet közismert vadászbűnök kiszerkesztéséhez is, ha ez nem fért volna el már egyébként is a sorok közt. Ezt azonban - kérem - ne vegyék rossz néven ! Én e tekintetben javíthatatlan vagyok. Leírhattam volna talán érdekesebb élményeket, de tanulságosabbakat semmiesetre sem.