Titus Livius, a római aranykor történetírója; születésének kétezredik évfordulóját 1941- ben ünnepelték.
Életműve száznegyvenkét könyvre terjedt, s felölelte a római nép történetét a város alapításától Augustus uralkodásának derekáig. Augustus haláláig tervezte művét, de befejezése előtt meghalt. Harminckilenc könyve maradt az utókorra, s a négy elsőt nyújtjuk át kötetünkkel az olvasónak.
„Érdemleges dolgot művelek-e - írja előszavában Livius -, ha a római nép történetét a város kezdeteitől fogva megírom: valóban nem tudom, de még ha tudnám, akkor sem merném állítani, hiszen látom, hogy mily régóta és mily gyakran vállalkoznak rá, mert mindig akadnak új írók, akik azt hiszik, hogy vagy tárgyi dolgokban fognak biztosabbat adni, vagy írásművészetükkel szárnyalják majd túl a faragatlan régieket. Bárhogyan üt is ki, jó érzés lesz számomra, hogy erőmhöz képest én is hozzájárultam a világbíró nép történetének megörökítéséhez, és ha a sok író között hírnevem homályban maradna, azoknak hírességében vagy tekintélyében fogok vigasztalást találni, akik nevemet árnyékba borítják."
A kétezredik évforduló megünneplése arra mutat, hogy Livius neve ma sem borult árnyékba: műve a korszerű fordításban ma is élvezetes olvasmány.
