Torkig vagyok a holokauszttal! A hónapszám ismétlődő holokauszt-megemlékezések, az ajvékoló gyászmenetek, a vészkorszakot idéző múzeumok, kiállítások, monumentumok sokasága, a zsidó genocídiummal foglalkozó konferenciák, nyilatkozatok, könyvek és újságcikkek mérhetetlen áradata, az oktatásban elterpeszkedő holokauszt-emlékezet, a zsidók szenvedéseit dramatizáló filmek, könyvek és színdarabok, a gyermek és felnőtt számára kötelezővé tett soá-műveltség, a véget nem érő nácivadászatok, a hajuknál fogva előrángatott indokokkal megkezdett kártérítési perek, s végül a kétely bűnné nyilvánítása, egyszóval a holokauszt-kultúra mindent elborító, sötét áradata immár tűrhetetlenné vált.
Minden jóérzésű ember tisztában van a vészkorszak szörnyűségeivel, de a napjainkra jellemző arcátlan és tolakodó holokauszt-tudat még a legjámborabb polgárt is kihozza sodrából. Vérmérsékletének és gondolatai mélységének megfelelően keres magyarázatot most Európa: miféle torz világ lett ez a mi XXI. századunk, amelyben egy fél évszázaddal ezelőtti tragédia képessé vált arra, hogy ragacsos szövedékével behálózza mindennapjainkat.
A válaszok között a legbárgyúbb és legbrutálisabb gondolatok egyaránt megjelennek. Akadnak, akik világot uraló zsidó lobbiról fantáziálnak, mások izraeli kezekben forgó holokauszt-furkósbotról beszélnek, akadnak, akik a holokauszt-bizniszben fedezik föl az okokat, s akadnak, akik nem sokat gondolkoznak, csak egyszerűen megtagadják a holokauszt-emlékezetet, például azáltal, hogy tagadják a népirtás megtörténtét. De bárhonnan is nézik, bármilyen módon is magyarázzák a holokauszt-kultúra reneszánszát, majd minden soá-kritika tartalmaz valamiféle antiszemita elemet, enyhébben vagy határozottabban ellene mondva az emlékezet-sztenderdben megbúvó, filoszemita elvárásának.
Bármennyi lelemény, bármennyi szellemi frissesség, bármennyi ötletes asszociáció legyen amúgy ezekben az elméletekben, attól még tény, hogy az egyszerűbb megoldást választják. Hiszen könnyű ledorongolni a zsidókat fájdalommal kérkedő, kulturális dominanciára törekvő, üzleti lehetőséget szimatoló, hataloméhes holokausztozásukért. Nehezebb feladat azonban valódi magyarázatot találni az ezredforduló nagy emlékezetfrissülésére! Nehezebb feladat rálelni azokra az okokra és körülményekre, amelyek értelmes emberek számára is értelmezhetővé teszik a holokauszt-emlékezet újjászületését! Nehezebb feladat mentes maradni az antiszemitizmustól, miközben éppen a zsidóság legnagyobb tragédiájának kortárs kultúrája kerül kíméletlenül kritikus elemzés alá. S még annál is nehezebb ez a feladat, ha közben szembe kell fordulni a közgondolkodásban élő holokausztképpel. Szembe kell fordulni ezzel a dogmává merevedett, mítosszá hízott, üres evidenciákban dagonyázó holokauszt-ábrázolással, amelynek világképe megkérdőjelezhetetlen igazságként nehezedik korunkra.
Főleg ez a dogmatikus holokauszt-felfogás az oka annak, hogy e könyvhöz hasonló munkák alig-alig jelentek meg eddig. Annak ellenére nem, hogy a tények feltárásában igen előrehaladt a történettudomány. Hiszen semmi új tény nincs ebben a könyvben. Nem leltem fel új dokumentumokat, nem találtam rá elfelejtett naplókra, nem bukkantam rá gazzal benőtt tömegsírokra. Minden történelmi tény, amit megemlítek, komoly, hozzáértő történészek tollából származik, semmit nem tettem hozzá kutatásaik eredményeihez.
Ebben a könyvben csupán az összefüggések újak. Az elmúlt években, évtizedekben megjelent új eredmények összeboronálása során kialakuló holokauszt-kép ugyanis szöges ellentétben áll mindazzal, amit eddig a vészkorszakról tudunk és tanulunk, amit a megemlékezéseken hallhatunk, amit a periratokban olvashatunk. A hagyományos holokauszt-kép olyan állításokon nyugszik, amelyeknek igazságtartalma mára elenyészett, illetve értelmetlenné vált. Így ez a könyv szükségszerűen kerül szembe azzal a mélységes erkölcstelenséggel, ami a holokauszt ismert történetének kikezdhetetlen gondolattalanságában rejlik.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
