Az MDP Budapesti Pártbizottság Köztársaság téren álló épületének október 30-i ostroma 1956 történetének egyik legmegosztóbb fejezete, amely napjainkig megterheli a társadalmi emlékezetet. Annál is inkább, mert ami ma a Köztársaság térről felidéződik bennünk, az jórészt a forradalom utáni megtorló- és propagandagépezet tudatos, hosszú évtizedeken keresztül folytatott munkájának eredménye. A berendezkedő hatalom ugyanis e tragikus, már a kezdetekor ellentmondásos eseménysort használta fel, hogy annak átalakításával, utólag konstruált kulcsepizódok hozzáillesztésével megalkossa az „ellenforradalomról" szóló narratívát.
Tulipán Éva, a Hadtörténeti Intézet fiatal tudományos kutatója könyvében arra a kérdésre keres választ, mi tudható 56 év múltán a forradalom e szimbolikus jelentőséggel felruházott eseménysoráról. Sorra veszi a Köztársaság téren történteket és az azokhoz kapcsolódó többletjelentéseket, egyúttal bepillantást nyújt a kádári megtorlás és propaganda „boszorkánykonyhájába", a Köztársaság téri eseményekkel összefüggő perek és iratanyag sajátosságaiba, majd felvillantja a Kádár-rendszer hősi halottainak problematikáját, és rámutat az ostrom elbeszélésének utólag konstruált jeleneteire. Véleménye szerint a fellelhető levéltári anyagok alapján nem adható válasz számos lényeges kérdésre, így például arra sem, ki lőtte le Mező Imrét. Ugyanakkor az újabb kutatások fényében bizonyos problémák merőben új kontextusba kerülnek, így a parlamenterek története is alapjaiban kérdőjeleződik meg.
