Usztics Mátyás Magor nyelv és történelem című legújabb könyvét szeretettel ajánlom mindazoknak, akik érdeklődéssel fordulnak a valósághű magyar történelem felé. A kötet az alábbi fejezetek szerint tagolódik.
1. Korok, kultúrák, leletek. Amelyben feltételezzük, hogy egy száz vagy kétszáz év múlva élő történész érdeklődni kezd a XXI. századi magyar ezredforduló története iránt, és annak kutatása során megdöbbentő felfedezéseket tesz.
2. Számok, jelek, nyelvek. Amelyben vizsgálat alá esik egy-két számnevünk, és néhány kapcsolódó fogalom jelentésvilága. Mennyit ér egy egészséges feleség?
3. Szumírok, szkíták, hunok, szabírok, magyarok. Amelyben kiderül, hogy a sumérok honnan származtatják magukat, továbbá régészeti, nyelvészeti és genetikai alapon is bizonyítást nyer ősi magyarságunk mibenléte és hovatartozása.
4. Magyarok és mások. Amelyben fény derül arra, hogy a mayák milyen kapcsolatba hozhatók a hunokkal, továbbá lelepleződik az európai történelem meghamisítása, mely a hunok/szkíták/szittyák dicsőségét volt hivatott homályba burkolni.
5. Magyarok és Magyarországok. Amelyben a hivatalos őshaza-elmélet kerül górcső alá, és a megmérettetés után túl könnyűnek találtatik. „Nem jöttünk mi sehonnan sem!”
6. Magyarok és Európa. Amelyben világossá válik, hogy Európa magyarokhoz való negatív viszonyulása honnan eredeztethető, és melyek ennek a szomorú hagyománynak a lehetséges indokai. Mi a kapcsolat az Amerikai Egyesült Államok Katonai Akadémiája és Vérbulcsú horka között?
7. Vallás, nyelv és ABC. Amelyben a szerző a Szent Korona kalandos múltját nyomozza. Mikor és hogyan kezdődött az a máig tartó folyamat, amely a népünket megmételyezi? A téma nem csak hatalmi, politikai, de vallási oldalát tekintve is alaposan körüljáratik.
8. Élet és közösség. Amelyben eleink bölcs szokásairól, beszédes hétköznapi elnevezésekről esik szó. Főhajtás Czuczor Gergely és a népdalaink előtt.
9. Mesék és számok. Amelyben népdalaink távol-keleti rokonságáról, népmeséink valóságalapjáról és számnévi vonatkozásairól olvashatunk.
10. Ló és lovaglás. Amely fejezet tanulmányozása során büszkén húzza ki magát az Olvasó: a nyeregbeforrt magyarok harcászati tevékenységére terelődik ugyanis a szó, ami a történelemoktatásból (szintén) kimaradt. „A ló előnye tenger, a bölcsnek is ló való, mert lóvá tesz az ember és emberré tesz a ló.”
11. Íj és nyíl. Amelyben a visszacsapó íjról, eleink csodafegyveréről olvasható aprólékos leírás. Mit tudott a néhai kovács?
12. Kard és szablya. Amelyben tovább folytatódik vasiparos múltunk tanulmányozása. Milyen összefüggésbe hozható az ősi szabír kétélű kard és a katana?
„A magyar nyelv messzire megy vissza. Egész sajátos módon fejlődött, és szerkezete olyan időben alakult ki, mikor a legtöbb, most élő európai nyelv nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt számvetés is, az erő, a hangzatok hajlékonyságával és alakíthatóságával. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem hősregényét tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, amelyek a különböző népekkel való érintkezés során rárakódtak. Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Amit a tudósok nem tudnak megfejteni, mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padlatait sem tudjuk megmagyarázni: honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömegeket. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkot boncol, annak is az első tételét. »Kezdetben vala az Ige és az Ige vala az Isten, s az Isten vala az Ige.«”
Sir John Bowring (1792–1872)
