Varga Domokos új könyvében hazai vizeink felfedezésére vállalkozik, nem kisebb szeretettel, hozzáértéssel és elhivatottsággal, mint amiről előző szociográfiája, az Erdőkerülőben tett tanúságot. Átfogó képet rajzol az utolsó két évszázad változásairól - a mocsárlecsapolási, folyószabályozási, csatornázási munkákról, víztárolók, duzzasztók építéséről -, s e változások természeti, társadalmi, gazdasági következményeiről. Természetesen - a műfaj hagyományai szerint -, a kötet középpontjában a jelen kérdései állnak. A "vizes problémák" valamennyiünket érintenek, saját bőrünkön kell tapasztalnunk rohamos szaporodásunkat, súlyosbodásunkat. Romlik az ivóvíz minősége, és csökken mennyisége. A folyók árhullámai egyre újabb rekordokat állítanak fel, a nyári kánikulában viszont vízhiánnyal küszködünk. Szép tavaink elöregszenek: iszapossá, hinarassá válnak, halállományuk kipusztul. A vizek szennyezettsége a természet biológiai egyensúlyának megbomlásával fenyeget. Ilyen és hasonló gondokkal viaskodunk, s ezeket tárja fel Varga Domokos szépítés és túlzások nélkül. A Vizek könyve súlyos témája ellenére regényesen olvasmányos irodalmi szociográfia. Az adatok mellett fontos szerepet kapnak benne a szerző személyes élményei, az eleven népi emlékezés, a megélők és tanúk vallomásai, beszámolók múltról és jelenről, álmokról, tervekről, reményekről. Halászok, horgászok, hajósok, parasztok, kubikosok, telektulajdonosok és vízügyi szakemberek nyilatkoznak. Szubjektív, sokszor indulatos, szélsőséges véleményük az író avatott tollán reális egységbe rendeződik, s így a kötet a vízzel kapcsolatos problémákon túlmutatva az egész országról, az emberek életéről, a fejlődés lehetséges irányairól vall.
