Az életműkiadás tizedik kötete egyben Várkonyi Nándor összegyűjtött tanulmányainak első könyve. Három, önmagában is jelentős munkát ad közre, melyek mindegyike ma is érdekes témát dolgoz fel a szerzőt jellemző elmélyültséggel és új felismeréseket körvonalazva. „...Németh Gyula korszakjelző munkája a honfoglaló magyarságról (1930) megihletett... Beleszerettem a magyarság prehisztóriájába és korai történetébe. Éveken át bújtam a föllelhető irodalmat, fantáziám dologba fogott, s már régóta kialakult a képem, elképzelésem az ómagyar katonai szervezetről (azaz társadalmi rendről)... ami... a nyugat-európai feudális rend előképe volt... »A hűbéri Európa megteremtéséhez a magyarság adta a végső lökést.« Érthető örömöt és elégtételt éreztem, amikor újabb történetírásunk igazolta ezt a dilettáns képzelődésnek minősített okoskodásomat (Vö. Dienes István: A honfoglaló magyarok. Corvina, 1972)..." - írja szerzőnk a Magyar katonaköltők forrásairól. A Petőfi ikonográfiának, a költő arcát és alkatát elemző, aprólékos feltáró munkának különös aktualitást ad az elmúlt másfél évtized egyik szélsőséges indulatokat és ítéleteket is kiváltó eseménye: a szibériai Petőfi-expedíció. Máig lezáratlan volta igazolja Várkonyi nyugodt és tárgyszerű megközelítésmódját, amikor kifejti: minden feltételezést ki kell vizsgálni, a megbizonyosodás csak az elfogulatlan kutatómunka végeredménye lehet. Könyvünk további Petőfi-tanulmányai nagy költőnk mélyebb, személyesebb megismeréséhez járulnak hozzá (Az üstökös csóvája). 1944 májusában jelent meg a Dunántúl első változata: „Akkoriban már sűrűn járták a Dunántúlt, sőt az egész országot a Harmadik Birodalom wandervogelei, földerítették a terepet, és szervezték a néptársakat. A müncheni Südost Institut irányította a mozgalmat... megkaptam a Münchenben kiadott Hitlers Traum című térkép fotográfiáját is, mely a leendő Harmadik Birodalmat ábrázolta, határain belül az Ostmarkkal, azaz a Dunántúllal" - írja szerzőnk a német megszállással dacolva kiadott Magyar Dunántúl című kötet keletkezéséről. Kötetünk az 1972-es, kibővített kiadást foglalja magában színes képanyaggal felfrissítve. Könyvünk fekete-fehér illusztrációit - kevés kivétellel - az első kiadásokból vettük át, mert a gyűjtemények többszöri át- és újraszervezése után valamennyi kép újbóli beszerzése nehéz és költséges feladatnak bizonyult. Új felvételeink legfőbb forráshelyei: a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM), a Nemzeti Múzeum, de kérésünkre számos új fotó érkezett dunántúli önkormányzatoktól és múzeumoktól is. Képanyagunk mindenben Várkonyi Nándor összeállítását követi. Mezey Katalin
