Ön egy sajátos történelemkönyvet tart a kezében. Ennek első része nemzeti múltunknak azzal a korszakával ismertet meg, amely nemzedékek számára a „boldog békeidőket" jelentette. A múlt század utolsó évtizedeit, a századfordulót és e század elejét idézzük fel, mégpedig egy honvéd tiszt, Czitó Sándor Dávid életútjának bemutatásával. Amit ő látott, láthatott - arról szólunk részletesebben.
Természetesen szélesebb történelmi tablót is rajzolunk, és bemutatjuk a magyar honvédség történetét az 1860-as évektől az 1920-as évek elejéig, hogy hősünket térben és időben követni tudjuk.
Könyvünk zömében a békeidőket követő első világháború eseményeit követi, elsősorban hősünk honvéd tiszti pályafutásának leírásával. (Az Osztrák-Magyar Monarchia és Szerbia között 1914-ben kezdődött fegyveres összecsapás napok leforgása alatt földrészek szembenállásává szélesedett, majd 1917-től az amerikai földrész államainak bekapcsolódásával világméretűvé vált. A világháború népek, nemzetek sorsára volt döntő hatással, következményei ma is észlelhetők.)
A magyar múlt bőven kínál megéneklésre illő dicső tetteket, hősöket. A "hagyományos" csatározásokban, harcokban meghatározó szerepe, jelentősége volt az egyes embernek, a kiemelkedő vitéznek, és tetteik, vitézségük méltó poétát, emlékírót is talált emlékük megörökítésére.
A háború századunkra viszont tömegek harcává vált, és a névtelen tömegben elvész az egyén, az egyes ember. Vannak hősök, de hol van annyi költő, aki megénekelje vitézségüket?
