A tudománytörténet-írás hazánkban nem tartozik a kiemelt, irányítottan népszerűsített és fényűzően támogatott kulturális irányzatok közé. A címeket, rangokat, kitüntetéseket nem a tudománytörténészeknek osztogatják. Az élsportolók, filmcsillagok, TV sztárok és más „celebek" központilag fényezett hírneve rendszerint elhomályosítja akár a reáliák- és a humaniórák-, akár még az egészségünkért küzdő „fehérköpenyes rabszolgák" tudományának fejlődését tanulmányozó kutatókét is. Kétségtelen tény, hogy tudománytörténet-íróink gyakran hypermetropiában (távollátásban) szenvednek: távoli országok tudósait messze távolból is jól felismerik, ugyanakkor a hazaiak érdemeit erős nagyítólencse alá helyezve sem hajlandók észrevenni. Az elmondottak igazát támasztja alá a maga idejében a daganatvírus kutatás nemzetközi élvonalába emelkedett tudósunk: Jármai Károly munkásságának példája. Őreá, mint a kórbonctan-, kórszövettan-, összehasonlító kórtan kiváló oktató, kutató, termékeny szakíró egyetemi tanárára emlékezünk; emlékét mellszobor is őrzi. Megemlítik leukémia-, ill. daganat-kutatásait is, ám főként azok kórszövettani jelentőségét hangsúlyozva, ugyanakkor daganat-vírus kutatásai az onkológia, infektológia, virológia, epidemológia történetében napjainkra már feledésbe merültek. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a jelen könyv, mely egyben kijelöli Jármai Károly helyét a Magyar Tudomány Pantheonjában.
