A nagy menet Las Vegasba és a hatalmas tétekben játszott pókerpartik világába kalauzolja olvasóját. Al Alvarez kellő távolságtartással és hamisítatlan brit iróniával szemléli ezt a különös világot. Könyvében megismerhetjük a kietlen nevadai sivatag közepén épült Las Vegas természeti és emberi környezetét, mely a világtól elzárva a szabadság mámorító illúzióját nyújtja mindenkinek, aki megfordul a városban. Alvarez pontos és találó portrékat vázol a vegasi pókervilág jellegzetes figuráiról, hogy aztán az utolsó két fejezetben páratlanul izgalmas sorokban számoljon be az 1981-es póker-világbajnokság három napjáról, ahol a könyvben addig fölbukkanó összes nagymenő megjelenik, hogy összemérje egymással tudását.
"A póker jellemformáló, különösen rossz idők esetén. A jó játékost nem onnan lehet megismerni, hogy hányszor nyer, vagy hogy mikor nyer, hanem hogy hogyan tud veszíteni. Nem számít, ha harminc napig egyfolytában nyersz, ha a harmincegyedik nap rossz estéd van, kiborulsz, és mindent elveszítesz. Így nem lehet túlélni. Ebben a világban együtt kell élned a csapásokkal. Lesznek esték, amikor veszítesz: méghozzá sokat. Néha ezek tényleg nagy veszteségek. Nekem is volt, hogy több százezret vesztettem, de nem mentem fel a szobámba és lőttem magam agyon, ehelyett lefeküdtem és úgy aludtam, mint egy jóllakott kisbaba..."
