"Pétervár fergeteges, dőzsölő, éjféli életét élt. Tébolyodott, villódzó, kéjes nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott éjjelek, aranycsengés, zene, keringő párok az ablakok fénykeretében, veszett kocsikázások, cigányok, hajnali párbajok a süvöltő jeges szélben - és katonai parádék rézfúvók rivalgásában, a cári bizánci vágású szemének hátborzongató tekintete elől... Így élt a város."
Ebből a kaotikus, szennyes kavargásból indulnak el Alekszej Tolsztoj regényének hősei. Ebből a reménytelen, sötét világból remélnek, hisznek egy új, szebb, boldogabb életet. Kerülő utakon, szenvedéseken, megpróbáltatásokon, vérözönön át harcolják ki a nyugodt jövő ígéretét. Dása és Tyelegin, Kátya és Roscsin sorsa az orosz értelmiség sorsa:
"Három vízben áztunk, három vérben fürödtünkm, három lúgban főttünk. Tisztábbak vagyunk a tisztánál."
