Ma Szigetközről írni elég kockázatos vállalkozás, mert rengeteg körülötte a bizonytalanság. Nem tudhatjuk, milyen döntést hoz a Hágai Nemzetközi Bíróság, pedig ez alapvetően meghatározza a terület jövőjét. Még az sem ismert, hogy a Duna elterelése után üzembe helyezett vízpótlórendszernek milyen lesz a hatása, a károsodott részek élővilága tud-e regenerálódni - és lehetne tovább folytatni a sort. Csak a múlt biztos - ezért előfordulhat, hogy mire a könyv az olvasó kezébe kerül, sok minden másképp lesz, mint ahogy leírtam.
Ezek után joggal kérdezhetik, hogy akkor mi szükség van most egy ilyen könyvre? Megpróbálok válaszolni. Ezelőtt 16 évvel már írtam egy hasonló tájmonográfiát, de akkor még csak tervezték a vízlépcső építését, más volt az élővilág helyzete, más volt a gazdálkodás. Az azóta eltelt időszakban drasztikus változások következtek be, szinte minden átalakult, ez indokolja az újabb tájismertetést. És talán az is, hogy a vízlépcső körüli viták miatt a Szigetköz hazánk legismertebb kistája lett, bel- és külföldön egyaránt sokan érdeklődnek iránta. Ezért a múltat és a jelen állapotokat bemutató könyv talán még azok számára is érdekes lesz, akik ismerik az előző kötetet...
