Híres völgyek már eddig is voltak. Hajdanában, a Halottak Völgye az etruszkoknál, a Szilikonvölgy a mai Kaliforniában, a Hűvösvölgy a 19-20. századi Budán, hullámvölgyek ritkábban-gyakrabban mindannyiunk életében. Az elmúlt néhány évben egy eddig ismeretlen völgy kezd felrajzolódni Magyarország s talán később majd Európa térképére. A Művészetek Völgye. Márta István és barátai először 1989 nyarán hívtak meg zenészeket, színészeket, nép- és iparművészeket és mindenkit, akit az ilyesmi érdekel egy kis Balaton-felvidéki völgybe, játékra, zenélésre, beszélgetésre, együttgondolkodásra. Nem tudom, hogy akkor, az első évben hányan mentek el, de azt tudom ebből a könyvből, hogy tavaly már 130 000 ember fordult meg a völgyben, és sok száz programon mintegy 2500 művész lépett föl. Két kitűnő szociológus, Antalóczy Tímea és Füstös László vállalkozott arra, hogy közelebbről megvizsgálja a „völgy-jelenséget". Könyvükben kérdések sokaságára keresnek választ. Kik a látogatói a Művészetek Völgyének? Miért mennek el oda? Miben lelik örömüket? Mit tanulnak? - Mik a legnépszerűbb műsorok? Mit szeretnének még látni, hallani? Hogyan lehetne, szerintük, még gazdagabbá, érdekesebbé, j fii tartalmasabbá, kellemesebbé tenni az ott töltött napokat? De megkérdezték a kutatók - s ez legalább olyan fontos - a völgy öt falujának lakosait is arról, hogy: Nem zavarja-e az életüket, nyugalmukat a sok ember meg a zenebona? Hasznuk vagy káruk származik a völgybeli „mulatságokból"? Mennyiben segíti ez a rendezvénysorozat falujuk fejlődését, gyarapodását, útjaik, üzlethálózatuk kiépülését, mennyi munkaalkalmat és vállalkozási lehetőséget teremt? - és így tovább. Érdekes, hasznos könyv, és minden bizonnyal segíti majd e remek vállalkozás további kibontakozását. Segít abban, hogy a völgy és a hat szépnevű falu - Kapolcs, Taliándörögd, Vigántpetend, Monostorapáti, Öcs, Pula - felkerüljön a remek emberi vállalkozások európai térképére. Hankiss Elemér
