Anton Doncsev, a kiváló bolgár író történelmi regényében a XVI. századba vezeti olvasóját. A bolgár nép súlyos pillanatai elevenednek meg előttük, amikor a törökök tűzzel-vassal mohamedán hitre térítik a Rodope hegység falvait, a pásztorokat és családjaikat. A legendás hős, Manol és társai elé tragikusan vetül a sorsdöntő kérdés: "fejüket adják-e vagy hitüket", megvásárolják-e életüket, assznyaik becsületét, a békés munka lehetőségét vallásuk, és ami ezzel az adott pillanatban egyet jelent: ősi kultúrájuk, nemzeti öntudatuk árán?
Erre a szinte feloldhatatlannak tűnő problémára ketten próbálnak megoldást találni, a regény két, egymást váltogató elbeszélője, Aligorko pópa, az Athosz-hegyi szerzetes, valamint a Velencei néven ismert egykori francia nemes, ma névtelen török zsoldos. A válasz, amelyet a regény szerzője rajtuk keresztül sugall, korántsem sablonos, vagy egyértelmű.
A Rodopei krónika olvasóját elbűvölik a gyönyörű tájleírások, a távoli kor mesteri idézése, és a könyv erőteljes filozófiai-etikai töltése. A jelentős művet Juhász Péter tolmácsolta, a népdalokat Nagy László fordította.
