"A Beau Geste természetesen fekete-fehér film volt, a valóság azonban nagyon is színes: a sötétkék mundér, a térden alul érő vörös, buggyos nadrág élénken elüt a vég nélküli sivatag sárgálló homokjától. Az alsó lábszárt bőrkamásli takarja, a bakancsot ekrü színű bokavédő. A fejeken fehér egyensapka, a híres kepi blanc, négyszögletes ellenzővel és a sapka meghosszabbításának tűnő fehér vászonlebennyel, mely az afrikai nap gyilkos sugaraitól védi a nyakszirtet."
A régi, Hollywoodban előállított légiós romantika tehát nagyon színes volt, a valóság sokkal kevésbé. A valóság a hírhedt razziákat jelentett, a gyújtogatást, asszonyok, gyermekek öldöklését. A légiós valóság fegyelmezett csőcseléket jelentett, bűn nélküli bűnözőket, híres családok fekete bárányait, nemritkán háborús bűnösöket is.
Aszódy János eleven színekkel megírt, első kézből származó dokumentumokra épített műve annak a 130 esztendőnek a véres krónikája, amely a gyarmati háborúk utolsó stádiumát jelzi: a francia hatalom még töretlen, a gyarmati hadsereg gépezete még minden törzset, minden népet maga alá tipor zsoldosaival, de hosszú távon a játszma már elveszett.
A légiós romantika az utolsó évtizedekben már nem tudja feledtetni az új realitásokat...
