Feltehetően a valaha vadon élt pónifajták hasonlítanak leginkább az ősi lótípusokra, köztük a kihalt tarpánra. Tulajdonságaik jobbára még emberi beavatkozás nélkül, főként a zord éghajlat, valamint a szűkös élelemforrás hatására alakultak ki. Ezek a kis termetű, de szívós állatok igénytelenebbek, mint a méretesebb lovak, ugyanakkor évszázadok óta hű társként és segítőként szolgálnak a világtól eldugott vagy nehezen megközelíthető helyeken élő népcsoportok számára. A kanyargós hegyvidéki ösvényeken a málhacipeléshez edződött többek között a feli és a dales póni, vagy a bosnyák hegyiló. A pónik és a náluk nagyobb termetű kislovak emellett hátasként és igavonóként szintén megállják a helyüket. A kötetben a számos pónifajta mellett megtalálhatók a kislovak és a meghökkentő méretű törpelovak jellemzői, története, „használati utasítása".
