Ajánlom ezt a kötetet a mai Egérkéknek; akik botladozva keresik az utat. El-elvétik a célt, néha holtvágányon vesztegelnek, de végül is-az élet nem mindig igazságtalan! - révbejutnak.
Az én Egérkém többször is elbukott, de mindig talpra állt. Bukásaihoz önző módon én is hozzájárultam. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy segíteni tudjak neki, inkább én is vele sodródtam. Aztán egy vesekőroham kijózanított és megváltoztattam az életemet. Egérkét elsodorta tőlem a forgószél, de sorsát mindig figyelemmel kísértem. Ahogy tudtam, támogattam. Hogy ne süllyedjünk el a mocsárban, szakítanunk kellett. Mindketten saját erőnkből váltunk emberré, nehéz küzdelmek, sok csalódás, fájdalom és könny árán, miközben segítségért nyújtott kezünkre többen rátapostak. Túléltük.
Az igazságot írom. És az igazság fáj, néha nagyon fáj...
BOGUMIL
Dunaújváros, 1978-1990
