Pisti szerencsés gyerek, osztálytársaival ellentétben a háború alatt nem vitte el a vonat, igaz, abban a szecessziós múltjába belefeledkező zalai kisvárosban, ahol felnő, arról sem beszélnek, hová tűntek a többiek. Mivel osztályidegenként nem tanulhat tovább, Budapestet próbálja meg bevenni, de egy szerelmi csalódás után visszatér kispolgári világába. Megnősül és gyerekei születnek, ők azonban mit sem tudnak az Egyesült Izzó beszerzőjeként mániákusan intézkedő apjukról. Csupán azt, hogy rajong a detektívregényekért és hosszú ballonkabátjáért. A családi és városi titkok ragacsos levegőjéből szabadulni vágyó lánya tizennégy évesen ugyancsak a fővárosba menekül, s alig pár év múlva apja halálhírét hozza egy kanizsai ismerős a pestibölcsészkaron. Amikor harminc évvel később méhnyakrákot diagnosztizálnak nála, szorongásoktól és bűntudattól űzve a titkok nyomába ered, hogy megértse saját betegségét, feltárja az apa elhallgatott történetét és szembenézzen a közös örökséggel. Nemcsak apja személyes tragédiájával, hanem egy életforma megszűnésével, a világháború, a Kádár-kor és a rendszerváltás okozta sebekkel. „Apám, aki egy soha el nem mondott történet terhét cipelte a vállán, mindent tudott a kényszerű magányról. Hogy kizuhansz valahonnan, és soha nem érsz földet. Vagy csak biciklizel körbe-körbe, de nincs hova hazamenned.” Bánki Éva 1966-ban született. Művei: Esőváros (regény, 2004; 2022) A tavaszidő édessége. A nyugat-európai középkori szerelmi költészet antológiája (2004) Aranyhímzés (regény, 2005) Udvariatlan szerelem (a trubadúrköltészet antológiája, 2006) Magyar Dekameron (novellák, 2007) A bűn nyelvét megtanulni. Tanulmányok a kemény krimiről (2014) Fordított idő (regény, 2015) Elsodort idő (regény, 2017) Összetört idő (regény, 2019) Telihold Velencében (útinapló, 2020)
