Nyolc rövidebb Bartók-tanulmány kapott helyet ebben a gyűjteményben; olyan írások, amelyek nem zenei szakemberek, hanem az érdeklődő olvasóközönség számára készültek. A szerző részletesen kifejti bennük a népzenére vonatkozó elméletét, gondot fordít arra is, hogy a valódi, értékes parasztzenét élesen megkülönböztesse az álnépi nótáktól. Röviden, de minden apró részletre kiterjedően ismerteti a népzene gyűjtésének szabályait, javaslatot tesz az európai gyűjtések összehangolására. A háború alatt írott cikkeiben pedig éppen gyűjtőútjain szerzett tapasztalatait használja fel, hogy tiltakozzék az értelmetlen pusztítás, a barbarizmus ellen: Így ír: "...talán időszerű rámutatni arra, hogy a parasztokban ádáz gyűlölködésnek más népek iránt nyoma sincs és sohasem volt... Döntő bizonyíték erre a nép lelkének tükre: maguk a lírai népdalszövegek."
